Mit tagadjuk: ideges�tj�k egym�st. M�rmint mi, �regek, meg �k, a fiatalok. […]

Tal�n benn�nk, id�skor�akban van a hiba, ha oly gyakran ideges�t minket az er�t�l duzzad�, energi�val teli, hars�ny ifj�s�g viselked�se.

Nehezen t�rj�k, ha el�nk pattanva f�lrel�knek minket, ha a zs�folt buszon h�tizs�kjukat az orrunk el�tt t�ncoltatva leverik szem�veg�nket, kapkodva hadon�szunk, ha az el�tt�nk �l� hossz� haj� ifj� percenk�nt az arcunkba r�zza loboncos s�r�ny�t, �m nem kevesebb ellen�rz�ssel figyelj�k az �l�ben visong�, borotv�lt fej� m�sikat, akir�l k�ts�get kiz�r�an kider�l, hogy m�giscsak l�ny, mert k�l�nben a hossz� haj� (k�ts�get kiz�r�an fi�) nem csiklandozn� olyan �rz�kien azt a gy�m�ntf�ny� micsod�t a k�ld�k�ben, �s nem harapd�ln� a hasonl� csillog� k�vecsk�kkel kipatkolt f�lcimp�j�t. Test�kszerek. Mit kell ett�l odalenni? Mi is hordtunk a nyakunkban hajdan felh�re k�ny�kl� kisangyalt.

Megbotr�nkoz�st t�kr�z�, merev arckifejez�ssel (t�z �vet �reg�t) hallgatjuk a kifejezetten nagyothall�knak sz�nt hanger�ss�ggel vil�gg� kurjantott tr�g�r sz�vegeket, s ha van a k�zel�nkben m�g egy korunkb�li, h�t jelent�s�gteljesen �sszen�z�nk, mert a fejcs�v�l�sig m�r nem mer�szked�nk.

Pedig igaz�n ritk�n eml�tik a nagymam�kat, nagypap�kat, de ann�l gyakrabban az any�kat, ap�kat, akik v�g�l is a mi gyerekeink!

[…]

Befogjuk a f�l�nket – �s sz�v�nk szerint rend�rt h�vn�nk –, ha a k�zel�nkben felharsan a techno, r�m�lten f�lreugrunk, ha a j�rd�n fel�nk s�v�t egy g�rdeszka, egy bicaj vagy egy parkol�helyet nem tal�l� aut�, pedig tudhatn�nk, hogy t�bbnyire kiker�l, lef�kez, csak a legritk�bb esetben �t el minket. �s a szabadon nyargal�sz� harci kutya sem harap mindig. Nek�nk is volt hajdan tacsink.

Egysz�val k�sz idegek vagyunk, mi, �regek.

De n�zz�k az �rem m�sik oldal�t: mi ideges�ti �ket, a fiatalokat? Mert hogy ideges�ti, az tuti. K�r azzal �ltatni magunkat, hogy �szre sem vesznek minket, hogy kereszt�ln�znek rajtunk. Ez csak a l�tszat.

A fiatalokat az ideges�ti, hogy meg�regedt�nk. Hogy lassan j�runk, rosszul hallunk, gy�ng�n l�tunk. Hogy folyton panaszkodunk. Hogy sokan vagyunk. Hogy le�p�lt�nk. Nem b�rj�k a t�tovas�gunkat, az elesetts�g�nket, a f�lelmet a szem�nkben. M�g majd megsajn�lnak minket! Na ne. Ez�rt azt�n l�kd�s�dnek, boh�ckodnak, tr�g�rkodnak, provok�lnak. Mi meg bed�l�nk nekik, megbotr�nkozunk, h�pogunk, leveg� ut�n kapkodunk, nevets�gess� v�lunk. Olajat �nt�nk a t�zre. Rosszul tessz�k.

Szeg�ny gyerekek a j�v�k�pet l�tj�k benn�nk. Ez�rt akarnak elhessegetni. Pedig nem lehet.

[…]

Szerint�k el�regedett ez a t�rsadalom. Szerint�nk elfiatalodott. De mi legal�bb tudjuk: ez a jobbik eset.

N�zegess�k gyakrabban unok�ink f�nyk�peit. Nem aranyosak?

Nyugi.