Itt �l�k, az �r�k hosszu volt�t m�rv�n,

Minden t�rsas�gom egy hom�lyos l�mpa:

�s nincs f�ldi l�lek, aki erre t�rv�n,

J� est�t k�v�nni benyisson szob�mba.

Nem tev�k tal�n szert soha j� emberre?

Boldogtalan, aki nem bir egy bar�ttal:

S �n az eny�imr�l meghiszem, ismerve,

Hogy �k, mint szerencs�m, nem fordultak h�ttal.

Sz�k ugyan lak�som, k�nyelmet sem adhat,
�s gazd�ja sors�t k�veti a konyha:
De egy-k�t bar�tot m�gis befogadhat
S t�zhelyem hi�ny�t kebelem p�tolja.

H�t mi�rt nem j�nek egy bizalmas sz�ra,
Hogy vel�k megosszam a kev�st, amim van:
Sz�vemet legal�bb, ha egy�b nem volna...?
Oh, - mivel nyugosznak n�ma s�ket sirban!

S hol a puszta domb �s egyszer� faoszlop,
Mely szentt� jel�lje a f�ld egy zugolyj�t,
Azt, hol testi r�sz�k s�r-elemre oszlott
S a felt�mad�sra magukat kiforrj�k?

Volt-e k�z, mid�n a v�gsug�r kilobbant,
Eltakarni �szk�t hamvas szemeiknek?
�s foh�sz, mid�n a f�ld re�jok dobbant,
Nyugalmat kiv�nni h�lt tetemeiknek?

Vagy tal�n a sz�lv�sz s rengeteg foly�i
J�ttek el - nem l�v�n emberekben r�szv�t -
Temet�s helyett a messzes�gbe sz�rni
Szeg�ny boldogoknak rothad�kony r�sz�t?

De hov� jut�k? hisz �r�m�nnep van ma...
�nnep? igen, az van; de �r�m nincs jelen:
Nevem �nnep�t �n - z�rkozv�n magamba -
Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!

Mint az elhagyott s�r, lelkem oly kietlen,
�r�k �jjel�ben csak r�meket l�tok:
Hadd gyujtsak ma benne - kiket �gy szerettem,
Azok eml�k��l egy-egy kis vil�got!

Kis m�csf�nyt neked is, korod b�szkes�ge,

L�ngszellem! ki j�v�l s elt�n�l... de hova? –

Mint �st�k�s, melyet �l�k nemzed�ke

Egyszer l�t s azontul nem l�t t�bb� soha!

Oh! ha t�n sok �vek, t�n leh�nyt sz�zadok

Mult�n visszat�rendsz, �ltve m�s alakot:

Legyen boldog e n�p s �r�med oly tiszta,

Hogy ne kiv�nkozz�l t�bb� mennybe vissza!