Ezerkilencsz�znegyvenegy, j�nius huszonkilencedike, vas�rnap. Ezerkilencsz�znegyven-egy, j�nius huszonkilencedike... Magyarorsz�g hadat �zent - mondogatom magamban, am�g Laci karj�ba kapaszkodom. �ts�t�lunk az Erzs�bet-h�don, megyek, megyek Laci mellett, a hangj�t is alig hallom. Csak a sz�vem f�j, �s minden csepp v�rem d�h�sen tiltakozik. Mi�rt viszik el, hov� viszik, ki meri elvenni t�lem? A gy�rakban �gy�kat gy�rtanak �s g�ppuskat�lt�nyt, hogy meg�lj�k. Katon�k gyakorlatoznak, �s parancsokat adnak ki, hogy Lacit elvigy�k t�lem. Ki meri? Mi�rt? Kinek kell a h�bor�? Ha minden fiatal l�ny azt kiab�ln�, hogy: "Nem engedem a v�leg�nyemet" - ha minden anya odafek�dne a vonatok el�... Mi�rt viszik el? Mi�rt viszik el?

- Kati, ne pityeregj. A harminc�ves h�bor� harminc �vig tartott, �s m�g onnan is hazaj�ttek elevenen.

K�sz�n�m. Sz�p kis vigasztal�s. Harminc �v.

F�zom, melegem van, a k�nnyeim potyognak. Laci, ne menj el, Lacik�m, ne menj el, Lacik�m...

A budai rakparton s�t�lunk. Neh�z, vir�gillattal teli, meleg sz�l f�j a hegyek fel�l. A Gell�rt t�rn�l, a sz�lloda el�tt k�t munk�s meszes v�dr�t hoz, �s feh�rre meszeli a j�rd�k sz�l�t. K�sz�lnek az els�t�t�t�sre.

- Hov� rep�lj�n Balamb�r? - k�rdi Laci, �s tenyer�vel a hajamat simogatja.

De Balamb�r, az �lomhaj� sz�rnyaszegetten �l a feh�rre meszelt j�rda sz�l�n. �s Rozm�r R�bert is vacog a zsebemben, �s Pacni se ugr�l Laci mark�ban.

H�bor� van... h�bor� van... Lacit elviszik t�lem.

�s ahogy a Dun�t n�zem, a sz�rke, k�z�mb�s vizet, egyszerre sz�d�lni kezdek.

Ez m�r nem a Duna-part, ez a kert, a nagymama kertje, a szegf�- �s r�zsa�gy�sok, a nagy di�fa, a rezedaillat. �s apu �tugrik a ker�t�sen. A menetsz�zadb�l sz�k�tt, m�snap indulnak.

�s anyut l�tom, aki annyi id�s, mint most �n, �gy s�t�lnak, �sszeb�jva a f�k k�z�tt. �s anyu s�r, �s apu megcs�kolja... H�nyszor mes�lte ezt anyu, �s �n �gy �ltem a konyh�ban a sz�ken, l�bamat l�gatva �s illetlen�l harangozva �s k�z�mb�sen, mintha a nap�leoni h�bor�t mes�ln� vagy a moh�csi v�szt vagy a szalamiszi csat�t...

�s most egyszerre meg�rtek mindent, a b�cs�t, a f�jdalmat, a f�lelmet.

- Ne pityeregj, le�nyz� - mondja Laci. - Hiszen visszaj�v�k.

- K�ldj�k Balamb�rt rep�lni - mondom hirtelen. - K�ldj�k a j�v�be. H�sz �v m�lva, huszon�t �v m�lva...

- �s mit akarsz l�tni ott? - k�rdezte Laci.

- Egy sz�p h�zat, kertet... �s b�ke van... �s hat gyerek�nk lesz. �s lesz k�zt�k egy tizenhat �ves l�nyom is, �s egyszer el akarom majd mondani neki ezt az est�t, de ak�rhogy mondom is, nem figyel r�m, csak b�mul udvariasan, mintha moziban l�tn� az eg�szet, vagy olvasn� egy r�gi k�nyvben... �s �n mondjam majd tov�bb, hogy a j�rd�kat feh�rre meszelt�k, �s a Dun�n szomor�an, hosszan, rem�nytelen�l b�gott egy g�zhaj�, �s �lltunk, �lltunk az Erzs�bet-h�d �ve alatt, egym�s kez�t szor�tottuk, �s �gy �rezt�k, hogy a sz�v�nk meg fog szakadni... �s a messzi j�v�ben, ezerkilencsz�zhatvanban vagy ezerkilencsz�zhetvenben, a kisl�nyom csod�lkozva hallgassa ezt a t�rt�netet, �s ne �rtse meg... ne �rtse meg... ne �rtse meg!