Fogcsikorgat� t�relemmel, 
�sszeszor�tott sz�jjal -
Krisztus-k�vet� b�s pr�b�lkoz�ssal, 
Majd daccal, lobban�val,
Fojtott ig�vel �s visszanyelt sz�val, 
Teny�rrel, mely sima �r�kk�, 
Csak a zsebben szorul �k�ll� -
Keser�, tehetetlen nevet�ssel 
B�k�lve meg ak�rmi rendel�ssel -
Nem csod�lkozva m�r - �s csod�lkozva m�gis, 
Hogy rajtunk ez is, az is megesett: 
Hordozzuk, testv�reim, ezt a hordhatatlan, 
K�nszenved�st vir�gz� �letet.
Ahogy lehet... 

Megalkuv�s zsolt�r�t �nekelve, 
V�gtelen rabmenetben csak megy�nk, 
Nincs semmi fegyver�nk, 
Fegyvertelen a lelk�nk l�zad�sa,
Pedig a v�r�nk minden cs�ppje v�gyik, 
V�gyik a P�ter vad mozdulat�ra,
Amikor Isten�nek v�delm�ben
A M�lkus f�l�t hirtelen lev�gta. 
Kik vagyunk mi?
�, nem az Al�zat,
Csak a megal�zotts�g fiai. 
Nemzed�kek b�szke h�df�i k�zt 
G�rb�l� �v, g�rnyed� �tmenet: 

Testv�reim, bizony nem �l�nk j�l mi, 
Nem ap�inknak tetsz� �letet.
De aki m�sk�p tehetne hely�nkben, 
Az vesse re�nk az els� k�vet! 
Minden perc�nk k�nz� kiegyez�s: 
Ahogy lehet... 

Testv�rem, korcs h�s, alkuv�sok h�se, 
F�lbenmarad, megm�sul mondatod? 
Egy szikra tal�n m�gis zengve pattan 
L�ng�rv�nyb�l, mely benned kavarog. 
Dagadnak benned �rvizes er�k, 
Z�dulna niagar�s zuhatag:
El�gedj meg, ha megt�ltesz bel�le 
Krist�lytiszta v�zzel egy poharat. 
Visszaszor�tnak, h�tr�bb, egyre h�tr�bb,
�s amit hagynak, egyre kevesebb:
H�t vesd meg l�bad ott, ahol meg�llhatsz, 
S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet, 
Szikr�t a t�zb�l, cseppet a foly�b�l,
A t�red�ket elt�rt mondatodb�l, 
Minden megmaradt �rva keveset: 
Ahogy lehet... 

L�ttad a Karsztok szirt-sivatag�ban 
A liliputi term�f�ldeket?
P�r n�gyzetm�ter - amit a lavina, 
A k�g�rgeteg k�nnyen eltemet.
S a Karsztok boldogtalan magvet�je, 
A f�ldm�vel�s mad�rijeszt�je
Ezt a kis humuszt m�gis szereti, 
Kicsi k�kerit�ssel ker�ti.
Pedig szinte s�rj�nak is kev�s.
�, karszti sors; �, karszti temet�s.. 

Te is, testv�rem, karszti sorsodat 
Fogadd el, s v�dd meg karszti f�ldedet, 
Azt a s�rodnak is kev�s humuszt,
Azt a p�r n�gyzetm�ternyi helyet, 
S azt a f�ls�ges Isten-l�bnyomot, 
Mit a lavina minden rohama 
Elt�r�lni m�g sohasem tudott. 
V�dd ezt a talpalatnyi telkedet, 
Cser�pkancs�dat �s t�zhelyedet, 
Utols� darab sz�raz kenyered!
De azt azt�n foggal, t�z k�r�mmel. 
D�moni d�hvel �s �r�lt �r�mmel -
Ahogy lehet... 

Ahogy lehet...