Petőfihez
Reményik Sándor 2007.03.12. 17:42
Ez mondtam az iskolai szavalón kötelező versként, ami annyit jelent, hogy márc. 15-ével kapcsolatos kell legyen. És ezt mondtam az ünnepélyen. (Büszke vagyok magamra, mert nem rontottam el :))
Az ország elvétetett tőlünk, Elvétetett a hatalom, És a dicsőség is elvétetett, Felbontatott és eltöröltetett Közöttünk minden földi kötelék. Térdig porban és övig hamuban Mi mégis a te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! És Benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most és mindörökké.
Az ország megmaradt, Ó nem a földi ország, A szemfedős, a könnyel áztatott. Nem az, nem az! A mi világtól elfordult szemünk Immár a földi ország égi mását Tebenned keresi. Honfoglalónk Te vagy. Ha őseink csak földet hagytak ránk: Te reánk hagytál egy darab eget Egy örökrészt a porló rög felett. Kisajátíthatatlan birtokot. Az álmaiddal benépesítettél Egy új hazát, Szabadság és szerelem gyarmatát: Egy magyar csillagot.
És megmaradt a hatalom. Nem a kard élén csillanó erő, A kard, az eltörött, Nem az ágyúk torkából ásító, Az ágyúk hangos torka néma lőn, Nem tűzben, vérben edzett vértezet, Nem az, nem az, Elvette tőlünk azt a végezet. De mi most Reád szegezzük szemünk, A páncélunk Te vagy. Te vagy tűzálló, kemény fedezékünk. Lelked örvénylő mélységeiben Adatott nekünk örök menedék.
És nekünk ez elég. A vezérünk Te vagy. Mint verseid, a "rongyos katonák", Akiknek éhség, s igazság a bére: Álljuk seregparádéd sorfalát.
És megmaradt a dicsőség is. Ó nem az oktalan kevélykedés, Világ színe előtt hetvenkedő! Nem a cifrálkodó magyarkodás. Ez más, ez más! Nagyon nagyot zuhantunk. De megmaradt a büszke öntudat, A Te öntudatod, A mi öntudatunk: Ha balsorsverten, ha koldusszegényen: Vagyunk, vagyunk! És akarunk még lenni!...
Az ország elvétetett tőlünk, Elvétetett a hatalom, És a dicsőség is elvétetett, Felbontatott és eltöröltetett Közöttünk minden földi kötelék. Térdig porban és övig hamuban, Mi mégis a Te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! És benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most - és mindörökké!
|